A Nagy-Britanniát az európai szárazfölddel összekötő átjáró a kezdetek óta foglalkoztatta az embereket, az első tervekre azonban a 19. századig várni kellett.
1802-ben Albert Mathieu készített tervet az alagútról. Ő az átkelést még lovaskocsikkal képzelte el, és terveiben egy mesterséges sziget megépítése is szerepelt.
1830-ban a francia Aimé Thomé de Gamond már geológiai és hidromechanikai vizsgálatokat végzett az alagút fúrása érdekében, majd 1856-ban konkrét költségvetést készítve vázolta alagútépítési terveit III. Napoleonnak.
1867-ben a brit William Low és Sir John Clarke Hawkshaw készített építési javaslatokat.
1876-ban közös angol-francia bizottság kezdett dolgozni a tenger alatti vasúti alagúton, 1881-ben már próbafúrásokat is végeztek. Angol oldalon egy 1893 méter, francia oldalon egy 1669 méter hosszú alagutat ástak. A munkák azonban abbamaradtak, mert a brit kormány biztonságpolitikai kockázatot látott az alagútban.
A II. világháború után több kezdeményezés után 1986-ban Canterbury-ben állapodott meg a brit és a francia fél a Csalagút megépítésében.
1988 júniusában Franciaországban kezdődtek meg a munkák, decemberben Angliában is megkezdődött az alagútfúrás.
1994 május 6-án II. Erzsébet brit uralkodó és Francois Mitterand francia köztársasági elnök jelenlétében megnyitották a Csalagútat.
